Álom

Két barátnőm, Kinga és Sára elmentek szombaton angolból nyelvvizsgázni, engem pedig mindenki azzal nyúzott, hogy én mikor megyek. És mivel angolul eddig megszólalni se tudok/nem merek, ezért először – de az se lesz hamarabb, min. 1 év múlva – németből megyek majd.

Aztán elolvastam Spirit beszámolóját az interjújáról és újraolvastam a Rob Bp-en beszámolójának egy kis részét, szóval szombatról vasárnapra azt álmodtam, h fölhívom Robert Pattinsont, mert kölcsön kell kérnem a fekete napszemüvegét, és angol-német-magyar mondatokkal értetem meg vele magam. Én, amint angolul beszélek, és Rob, amint ebből bármit is megért. Sőt! Honnan tudtam én a mobilszámát, és honnan tudta ő, hogy én ki vagyok? Mert akkor pontosan tudta, hogy ki vagyok és nem kérdezett semmit, hogy minek zaklatom ilyenekkel, mint egy fekete napszemüveg, amit egyébként minden sarkon kapni lehet.

Aztán lepisszegtem az angol tanáromat az angolóra közepén, h hagyjon békén, mert épp angolul telefonálok. (A tanárom persze nem hitt a fülének.) Végül Rob csak azért jött el ide Budapestre, hogy kölcsönadja a szemüvegét (ami egyébként Kingának kellett valami színdarabhoz kb. 3 percre), és belém szeretett. Ez azért gáz, mert én nem, azaz NEM vagyok belé szerelmes – de úgy látszik, hogy álmaiban az emberrel minden megtörténhet, mert én úgy TUDTAM (tehát NEM ÉREZTEM), hogy én is szerelmes vagyok belé.

Hovatovább meg is csókolt, de kb. ekkor ébredtem föl, szóval ha valaki irigyelni akarna, ne tegye, mert nem emlékszem rá, és egyébként is... Nem vagyok az a fajta, aki erről álmodozna egész életében. Ha valaki mégis ezt a következtetést vonná le belőle, arra csak azt tudom mondani, hogy nagyon nem ismer, és így járt. Pech.