Rob Budapesten - Én tényleg nem vagyok rajongó!

                       
Az egész úgy kezdődött, hogy még januárban, Pécsett mondta Spirit, hogy majd jön Rob Bp-re, és akkor ő is ideutazik. Gondoltam, találkozunk még egyszer, úgyhogy vártam, hogy mikor írja, hogy jön. Aztán egyszer csak olvasom szombaton, hogy Rob már itt van, Spirit meg hétfőn jön… Úgyhogy jött egy hosszú vita a szüleimmel, hogy mettől meddig és hova mehetek/megyek, így hétfőn suli után, fél háromra megérkeztem a Szabadság térre, ahol láttam, h az a mákos Spirit Fummie-val a kordonon belül ül, egy étteremben. Javában őket néztem, amikor éktelen sivítozás lett, mert Rob állítólag megjelent, bár nem láttam belőle semmit. Aztán elhajtott egy autó, aminek olyan sötét volt a hátsó ablaka, hogy egyáltalán nem lehetett rajta átlátni. Állítólag azzal ment el Rob.

Elmentünk sétálni hármasban, közben összefutottunk Leiával meg egy barátnőjével, úgyhogy megtudtuk, hogy nyáron lehet, hogy lesz egy nagy-nagy Alkonyat-találkozó.
Hajszál híján visszaértünk addigra, mire Rob is visszaért, de az a hajszál…
Aztán el kellett mennem zongorára, és amikor visszaértem, még hatalmasabb tömeg állt ott, ahol Spiriték álltak. Időközben jöttek a biztonsági őrök, hogy álljunk föl a járdára, mert különben jönnek a rendőrök, hogy akadályozzuk a forgalmat az úttesten, és elzavarnak.

Később odajött egy nagyon jófej biztonsági, és közölte, hogy van jó és rossz híre. Rob mindjárt kijön és az orrunk előtt fog forgatni, de vakuzni nem szabad, és még mindig szigorúan a járdán kell maradni, különben nem csak a rendőrök jönnek, hanem még egy függönyt is felhúznak, hogy véletlenül se lássunk semmit. Mivel a mi oldalunkról lehetett látni, átjöttek az utca túloldaláról is a rajongók, aki be akartak állni az első sorba, ahol mi álltunk, szóval elénk, erre az őr megszólalt: ’Ugye egyértelmű, hogy aki a másik oldalról jött át, az hátulra áll?’ Mi meg áldottuk az eszünket, hogy már az elején odaálltunk.

Aztán később mégis csak felhúzták a fekete függönyt, de az őr jött és mondta, hogy erről nem ő tehet, ez rendezői utasítás, egészen addig még ő is úgy tudta, hogy nézhetjük.
Az emberkék elkezdtek hazaszivárogni, mi meg kitartóan továbbücsörögtünk a járdán. (Mi = Spirit, Fummie, Stigu, én és még kb.10 ember, akiknek nemtom a nevét.) Találtunk egy rést a függöny és a házfal között, olyan 1-1,5 m széleset, ahol beláttunk, egy biztonsági őr meg, aki ott állt, engedte, hogy nézzük. Így láttuk, ahogy párszor fölveszik, ahogy Rob elsétál a ház előtt, megáll, felnéz a kapura, aztán bemegy. (A film címe egyébként Bel Ami = Szépfiú, ebből a könyvből készült.) Én ugyan elhittem nekik, hogy az Rob, és cilinderben volt, szóval könnyű volt fölismerni, de nem láttam rendesen az arcát. De én igazából csak a társaság miatt mentem és mert még sosem láttam élőben színészt, nem Rob a kedvencem, és ha nem lett volna ott ismerős, én tuti nem mentem volna oda.

Mikor vége volt a külső forgatásnak, elindultunk haza. Mint utóbb kiderült, 20 perccel késtük le az első magyar mondatát: „Köszönöm, hogy csendben voltatok!” (A video nem valami jó minőségű, de azt hiszem, a lényeg hallatszik.)
Másnap evett minket a fene, amikor ezt megtudtuk. :@

Kedden nem volt forgatás. Szerdán se, de azt akkor még nem tudtuk, úgyhogy odamentem valamikor délután (suli után) a Pollack Mihály térre (Nemzeti Múzeum mögött, a Rádió előtt), és ott találtam Spiritet meg Fummie-t egy rakat ismeretlen lánnyal. Később már a nevét is megtudtam egy párnak. (Unio, Aby – ez így pont kettő, azaz egy pár) Az összes történés az volt, hogy fölszereltek két lámpaoszlopot és randa piros meg kék akármikkel erősíttették őket oda valamikhez (régebben talán virág állhatott rajtuk cserépben. Ilyen négyszögletű – talán 80x80 cm-es alapterületű, esetleg 1x1 m-es – kővackok voltak). Egész nap beszélgettünk, ismerkedtünk. Aztán elmentem kóruspróbára, és mire visszaértem (este 9-10 órára, pontosan már nem emlékszem), a többiek már beültek egy teaházba (Lime teaház, Ráday u. 9.). Itt már Szandi is velük volt. (Velük = Spirit, Fummie, Unio, Aby) Engem sajnos hazavittek a szüleim, mielőtt elkezdődött volna a forgatás (mi akkor még úgy tudtuk, hogy este 11-kor kezdődik), de másnap kiderült, hogy nem maradtam le Robról, mert ugye meg sem jelent.

Csütörtökön reggel fél 10-re értem oda. Tapasztalatból tudtam (már hétfőn is fagyoskodunk), hogy hideg lesz, ezért hoztam otthonról egy pokrócot. Ott találtam Spiritet, Abyt és Uniot a Múzeumkert falánál kucorogva. Mikor megkérdeztem, hogy már mióta vannak itt, Spirit visszakérdezett: „Konkrétan ezen a helyen, vagy úgy itt?” És körbeintett a kezével. „Itt.” „24 órája.”
Ezek az idióták ott töltötték az éjszakát… Meg Fummie is, de kiderült, hogy ő csak nemrég ment haza aludni. (Az éjszakázásról többet Spirit beszámolójában.)
Szóval, nagy sikerem volt a pokróccal a Háborús Hadirokkant Sorstársak (így hívták egymást) körében az átfagyoskodott éjszakájuk után.

Közben előre megszervezetten (amennyire pár ’esetleg jövök’ telefont és sms-t annak lehet venni) összefutottam Béres Annával és Tisza Annával (akinek rövidebb lett a haja, de én fölismertem így is), elmentünk fagyizni (esetemben ebédelni), aztán T. Anna (a rövidebb hajával) elbúcsúzott, én meg vettem egy jó nagy csokit a többieknek, hogy együtt megegyük, de végülis nem sokan kértek belőle.
Jött egy pár újságíró meg rajongó, akikhez eljutott a szóbeszéd, vagy akkor tudták meg, hogy a Háborús Hadirokkant Sorstársak kint töltötték az éjszakát, és mindenki tőlük kért információt.
Napközben azért már látszódtak az előkészületek, pl. ahelyett, hogy később számítógéppel kitöröljék a kukát a felvételről, kivágták valami elektromos géppel, aminek a zsinórját először majdnem elvágta a bácsika, majd a tócsában állva használta a gépet. Már gondolkoztunk, hogy ezen most sírjunk-e vagy nevessünk… Időközben még érkeztek páran, pl. Stigu.
Délután hoztak egy lovas kocsit meg két fekete lovat. (Béres Anna ekkor lelépett sajnos, mennie kellett valami zenés akárhová.) Később még 3 pár lovat hoztak újabb 3 kocsival.
Megérkeztek a kamerák és az emberek közölték velünk, hogy üljünk 5 méterrel jobbra vagy balra, mert a kamera pont ott lesz, ahol ülünk. Arrébb húztuk a pokrócot jobbra, majd Stigu megkérdezte egy férfitől, hogy így jók leszünk-e, aki igennel felelt, de 2 perc múlva kitessékeltek mindenkit balra, a kordon mögé. Páran beszaladtak a Múzeumkertbe, de Spirit mondta, hogy mi ne menjünk be, mert előbb a forgatás miatt húznak ott is egy kordont, és azért nem érdemes, és majd bezár a kert valamikor, és így meg az első sorban állhatunk a kordon mögött. Én hátrébb szorultam és így még beszélgetni sem tudtam, úgyhogy eluntam magam és hazamentem. Állítólag később közelről lehetett látni Robot.

Pénteken volt Spirit olvasói találkozója, ahol csak négyen voltunk (Spirit, Szandi, Truska és én), de így legalább megismertem Truskát személyesen is. Elmentünk együtt a Zöld Teknős Barlangjába (a Nyugati és az Oktogon között van) és teáztunk, majd átmentünk a Westendbe ebédelni és már mentünk is a forgatáshoz. (Bókay u. és Práter u. kereszteződése.) Stigut bevártuk a kékmetró kijáratánál.

Én sajnos csak egy órát lehettem velük, mert mennem kellett szerepelni a Várba (ugyebár Nagypéntek volt), így Stigu visszakísért a metróhoz. Közben odaszaladt hozzánk két lány, hogy: „Sziasztok, mi már hétfőről ismerjük egymást. Te vagy a zongorás te meg az óvó néni, ugye? Merre kell menni a forgatáshoz?” Én úgy megörültem, mert velem még soha nem volt ilyen, hogy csak utcáról ismert emberek fölismernének, és ha a nevem nem is tudják, de valamit tudnak rólam!

Aztán szomorú szívvel fölmentem a Bécsikapu téri templomba ¾ 5-re és énekeltem, utána pedig elutaztunk négyen (apu, anyu, a hugom és én) Fenyőharasztra egy Kastélyszállóba, ahonnan hétfőn jöttünk haza.

Állítólag Spirit megint jön, úgyhogy még lehet, hogy hétközben is elmegyek velük a forgatásra, bár most már vége a tavaszi szünetnek.

Béres Anna csinált pár képet, majd fölrakom őket, egyébként pedig Spirit blogján is találhatóak.
A többiek beszámolójához a linkek szintén ott vannak.